A kínai naptár szerint az éveknek nevük van. A sárkány éve, a disznó éve, stb. A 2013-as év a XIII. kerület életében nagyon érdekesen alakult. Nevezzük nemes egyszerűséggel Trianon évének. Hogy mit jelent, azt mindenki érti. Lássuk.
Trianon éve nem egészen 2013. január 1-én kezdődött, és nem is pontosan 2013. december 31-én ért véget. Egy kicsivel előbb, és egy kicsivel később.
A nevezetes év első eseménye az iskolák államosítása volt. A köznevelési törvény 2012. szeptember 1-én lépett hatályba, és ennek folyamányaként a kerület jauár 1-től megszünt iskolafenntartó lenni. Összesen kilenc általános iskola, egy alapfokú művészeti iskola és három gimnázium került át a Klebersberg Kunó Intézményfenntartó Központ működtetésébe. A kerületnek a törvény értelmében csak az intézmények üzemeltetésének feladatai és a kiszolgáló személyzet bizotsítása maradt, a tanárok átkerültek állami alkalmazásba. Ez olyan jelentős létszámcsökkenés volt a kerület által foglalkoztatott közalkalmazotti állomány vonatkozásában, illetve a polgármesteri hivatal feladatainak csökkenésében, hogy az oktatás-szervezéssel foglalkozó Művelődési és Oktatási önálló osztály meg is szünt. Magánemberként sajnálom az alpolgármester asszonyt is, aki oktatásszervezői diplomával rendelkezik, és a feladatátcsoportosítás miatt „kiment alóla” a szakmája.
A kerület az iskolavesztésekbe nem nyugodott bele, az Alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért. Tudomásom szerint az Alkotmánybíróság a kerületi beadványt elutasította.
A csonkolás következő lépése a járások kialakításával kapcsolatos döntés volt. A törvényi változás következtében megjelent az eddig kizárólag az önkormányzat által irányított kerület területén egy új hatalmi intézmény, és ez számos, eddig a kerület hatáskörébe tartozó ügyet vitt el.
Így például az okmányiroda és a gyámhatóság átkerültek a járási hivatalhoz. Más kerületekkel ellentétben ezen hivatalok fizikailag is mozogtak, kikerültek a Béke téri irodaházból, és átköltöztek a Lehel piac épületébe.
A kerületi védelmi bizottság eddig a polgármester úr vezetése alatt működött, de ez a feladatkör is átkerült a járási köztársasági elnöki megbízott illetékességébe.
Sajátos módon lett vesztese a kerület az önkormányzatok adóságrendezésének is. A kormány átvette az eladósodott önkormányzatok adóságállományát, de ez nem egyformán érintett minden helyi önkormányzatot. Amely önkormányzat felelőtlenül gazdálkodott, és maximálisan eladósodott, az „jobban járt”, mint aki nem adósodott el, hiszen segítség címén lényegesen többet kapott. A XIII. kerület élére állt egy olyan mozgalomnak, amely azt követelte, hogy a felelősséggel gazdálkodó önkormányzatok is kapjanak támogatást. Az „Igazságos döntést” jelszó akarva-akaratlanul is a Trianon utáni Magyarország követelésére emlékeztet.
Csatát vesztett az önkormányzat a hajléktalan háborúban is. A „Fűtött utca” program keretében az amúgy jó néhány éve üresen álló Szabolcs utcai kórház területére a főváros hajléktalan szállót és hajléktalan kórházat tervezett, illetve létesített.
A kerület először a Szabolcs utcai kórház területére kimondott változtatási tilalom bevezetésével próbálta akadályozni a létesítmények kialakítását. Majd amikor ez nem sikerült, az az első fokon eljáró kerületi szakhatóságok a szükséges működési engedélyeket nem adták meg. Végül sokak szerint vitatható módon, a hajléktalan kórház, illetve a hajléktalan szálló másodfokon megkapta a működési engedélyt.
A kerületben olyan vélemény alakult ki, hogy a főváros szándékosan zúdítja a XIII. kerületre a hajléktalan problémát, intézmények idetelepítésével megpróbálja Angyalföldre koncentrálni a hajléktalanokat.
Tavasszal és nyáron különös háború alakult ki a főváros és a kerület között. Eddig soha nem látott közjogi alanyként megjelent a fővárosi önkormányzat által közvetlenül irányított terület foglama, és az eddig a XIII. kerülethez tartozó Margitsziget átkerült a főváros közvetlen irányítása alá.
A kerület ebben az ügyben népszavazást írt ki. A kettő fő részvételével megtartott népszavazás – amely világviszonylatban is párját ritkítja – ugyan a kerületi álláspont győzelmét hozta, azaz maradjon a Margitsziget a kerületé, de a szavazást a felsőbb politikai vezetők komolytalannak minősítették, és végül a sziget átkerült a fővároshoz. A kerület ismét az Alkotmánybírósághoz fordult, de ismét hiába.
A margitszigeti ügynek volt még egy sajátos hozadéka. A XIII. kerületi önkormányzat korábban két önkormányzati szövetségnek volt a tagja, a Területi Önkormányzatok Országos Szövetségének TÖOSZ, illetve a Budapesti Önkormányzati Szövetségnek BÖSZ. A budapesti szövetséget a kerületek alkotják, és a Margitsziget ügyében ide fordult a kerület. A többségében kormánypárti politikusok által vezetett kerületek alkotta szövetség azonban nem támogatta a XIII. kerületet, amely válaszul kilépett a szervezetből. Így az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a XIII. kerület csak a TÖOSZ-nak maradt a tagja, ám abban a csapatban rajta kívül nincs egyetlen egy fővárosi kerületi önkormányzat sem.
Akaratlanul is felmerül a kérdés: Milyen közös ügyei lehetnek egy közel 130 ezer fős budapesti kerületnek és egy csomó, kis lakosságszámú, - zömében falusi – önkormányzatnak?
A Trianon érzést csak fokozta a nyári dunai árvíz. A frissen elcsatolt Margitszigetet az állam fokozottan védte, míg a XIII. kerülethez tartozó partszakaszokra jóval kevesebb figyelem irányult.
A Népszigetet meg sem kísérelték védeni – igaz, hogy nem is nagyon van mit. Furcsa dolog történt az eddig mindig védett, amúgy a Fővárosi Önkormányzat tulajdonát képező Dagály fürdővel. Az állami katasztrófavédelem – úgy tűnt – teljesen lemondott róla. A kerület – és ezen belül is a Kerületi Lokálpatrióták Egyesülete – azonban mozgósította az embereket, és láss csodát, jöttek az önkéntesek. Minden hivatásos állami segítség nélkül felépült a gát. Később aztán megjöttek a tűzoltók is, de ők már jóformán a készbe ültek bele.
Érdekes eljátszani a gondolattal, hogyan is lesz a 2021-es vizes világbajnokság, amelynek rendezési jogát nem sokkal az árvíz előtt nyerte el Magyarország. Ennek az egyik tervezett helyszíne éppen a Dagály fürdő.
2013-ban Magyarország miniszterelnöke, a főváros főpolgármestere és a XIII. kerület polgármestere két alkalommal ültek le egy asztalhoz . Az egyik alkalom a vízes világbajnokság elnyeréséért folytatott barcelónai prezentáció volt, a másik pedig a Vasas kézilabda csarnokának avatása. Nekem, aki egyidejüleg vagyok kerületi és fővárosi polgár, mondhatnám úgy is, hogy hiányérzetem van.
Visszatérve a dagályhoz, a kerület már felsorolta azokat a feladatokat, amelyeket fontosnak tart a vizes világbajnokság kapcsán az állammal elvégeztetni. A környék járulékos fejlesztésével kapcsolatos igények az árvizi építkezéseket nem tartalmazzák. A magam részéről nem vagyok abban biztos, hogy a Kósa Lajos úr vezette szervező bizottság a verseny ide tervezett helyszínét végül nem viszi át Debrecenbe. Ott már készen van az úszoda, árvízi problémák garantáltan nem lesznek, és ott lakik Risztov Éva is.
A Trianon év záró aktusa a 2014-es országgyűlési választás lesz. Teljes bizonyosságal tudjuk, hogy a polgármesterünk a továbbiakban már nem lesz oországgyűlési képviselő. Húsz éves tradició szakad meg.
Meg lett csonkítva a kerület azzal is, hogy csökken auz innen küldhető országgyűlési képviselők száma is. Korábban kettő volt, mostanra egy marad.
§§§
Szóval, 2013. Trianon éve.
Ugyanakkor néhány dolognak van jó oldala is. Mondjuk, ha arra gondolok, hogy a mindenkori polgármester a jövőben teljes munkidejét a kerület ügyeinek intézésére fogja szentelni.
Korábban, a Változó Angyalföld programomban magam is kiálltam amellett, hogy a kerület által működtetett középiskolák kerüljenek el, ám az általános iskolákra nem gondoltam.
A nagy budapesti közparkok esetében a kerületi szintű felelősségvállalást kevésnek éreztem és érzem, és úgy gondolom, hogy a többi nagy parkot is a Margitszigethez hasonlóképpen kell kezelni.
Szóval, 2013 Trianon éve volt. De lehet, hogy egy új kezdés éve is.
Nem igaz a mondás:
„Csonka Angyalföld nem kerület,
A korábbi kerület a mennyország.”
