A szeptemberi tanévkezdés nagy felpezsdülést okozott az oktatás „frontján”. Dúl a nyilatkozatháború arról, hogy a közoktatás átalakítása jó vagy rossz, ki a nyertes, ki a vesztes, stb.
Jó magam is nagy érdeklődéssel figyelem az eseményeket, hiszen nyolc évig a katedrán álltam, viszont éppen a nyolcadik szeptembert számolom azóta, amióta nekem már nem „csengetnek”.
Az országos ügyek nagy hullámokat vernek, de én szeretek a magunk háza előtt seperni, nézzünk körül egy kicsit a XIII. kerületben.
Az első, amiről beszélni kell, az alkotmánybírósági beadvány, amely az iskolák államosítása idején történt. A kerületi önkormányzatnak 3 gimnáziuma és talán tíz általános iskolája volt, ebből az általános iskolák fenntartása kötelező, míg a gimnáziumok fenntartása pedig vállalt feladat volt. (átvállalva a Fővárosi Önkormányzattól.)
A Változó Angyalföld programban már évek óta forszíroztam, hogy a kerületi önkormányzat adja vissza a Fővárosi Önkormányzatnak a gimnáziumi oktatást, de végül erre nem került sor.
Az államosítás a gimnáziumok mellett az általános iskolákat is elvette.
Tavaly novemberben az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordult annak érdekében, hogy az mondja ki: a közoktatási törvény azon paragrafusa, amely nem teszi lehetővé az önkormányzatok számára saját iskolák fenntartását, alkotmányellenes.
Tudomásom szerint az Alkotmánybíróság a beadványt befogadta, de döntésről nincs tudomásom.
Megpróbáltam annak utána járni, hogy az önkormányzat mit szerertne. Nekem azt mondták, visszacsinálni az egész ügyet, visszaállítani az államosítás előtti helyzetet.
Ha az Alkotmánybíróság lehetővé is teszi, hogy az önkormányztat tartson fenn iskolákat, azt nehezen hiszem, hogy minden iskolát vissza lehetne venni. Az országban van 198 tankerület, gyakorlatilag minden járásban egy. Elképzelhetőnek tartja bárki is, hogy lesz egy járás az országban, ahol nincsen tankerület, míg az összes többiben van?
Azt is nehéz elképzelni, hogy mondjuk megfelezik az iskolákat, és a meglevők felét visszaadják. Megváltoztak a játékszabályok, ezek az iskolák már mások, mint a korábbiak voltak. Aztán melyiket adnák vissza? Mi alapján választanának a 3 gimnázium és a tíz általános iskola közül?
Számomra azonban a legnagyobb kérdés: miben különbözne az önkormányzati iskola az állami iskolától?
Más lenne a tananyag?
Más lenne a tanárok jogi státusza?
Más lenne az oktatás szellemisége?
A válasz: három nem. Akkor meg minek?
Úgy gondolom, ezt a meccset már lefutottnak kell tekinteni, és az alkotmánybírósági keresetet vissza kell vonni.
***
Mint ismert, az oktatás költségeit megosztva viseli az állam és az önkormányzat. Durván leegyszerűsítve: az állam adja a tanárok fizetését, a többit pedig fizeti az önkormányzat. Ilyen tételek többek között a nem tanári státuszban levő alkalmazottak fizetése, az iskolaépületek üzemeltetési költsége, mint áram, víz-csatorna és fűtésszámla, bútor és taneszközök, felújítási költségek.
Erre a feladatra az önkormányzat létrehozott egy szervezetet, az IMFK-t, az Intézményműködtető és Fenntartó Központot. A működtetés és fenntartás költségei igen magasak, évi 1,9-2,4 Milliárd Ft.
Ez a kiadási tétel legalább százmilliós nagyságban csökkenthető.
Már a Változó Angyalföld program időszakában a gimnáziumok visszaadása melletti egyik fő érv az volt, hogy ezekbe a gimnáziumokba jár egy csomó, nem kerületi gyerek. Akkor a nem kerületi gyerekek aránya a legkisebb az Ady-ban volt, a Németh Lászlóban és a Berzsenyiben a tanulók közel fele máshonnan jött.
Persze, van aki azt mondja, az igaz, hogy itt tanulnak nem helyi gyerekek, a mieink azonban tanulhatnak máshol is, ezek kiegyenlítik egymást.
Újpest-Angyalföl, Óbuda-Angyalföld esetében lehet, hogy így van. A Belvárosban valószínüleg több angyalföldi gyerek tanul, mint belvárosi Angyalföldön, de a környező települések esetében egészen biztosan nincs így, onnan ide igáznak a gyerekek, de fordítva nem.
Tartok tőle, hogy ez a jelenség már az általános iskolák szintjén is létezik. A Váci úti irodatengely irodaházaiban dolgozók egy része bizonyosan az agglomerációban lakik, és reggel, amikor dolgozni jön, behozza magával a gyereket is az iskolába.
A közoktatási törvény lehetővé teszi, hogy az önkormányzat az intézményfenntartás költségét arányosan továbbterhelje azokra az önkormányzatokra, ahonnan a tanulók bejárnak.
Óbuda él ezzel a lehetőséggel. Teljesen hasonló helyzetben van, mint a XIII. kerület, az agglomerációban élők közül nagyon sokan hozzák gyerekeiket a III. kerületi iskolákba. (Ilyenkor gondolkodik el az ember azon, hogy vajon miért léptünk ki a BÖSZ-ből, kivel konzultálunk a problémáinkról?)
Mekkora tételről beszélünk? Mint említettem, az intézményfenntartás évi költsége 1,9-2,2 Milliárd forint. Ha csak a gyerekek 5 %-a nem kerületi lakos, az már évi 100 millió Ft kiadás. Ezt vissza lehetne kapni, anélkül, hogy bárkivel veszekedni kellene.
Azt beszélik, hogy az idei elsős beiratkozás idején rengeteg gyerek lett szivességi alapon angyalföldi lakos, annak érdekében, hogy a kerületi iskolákba egyáltalán beiratkozhasson. Gyerek-lakcím-turizmus, modták sokan, ami pontosan úgy működött, mint a nevezetes voks-turizmus a 2010-es választáskor.
Azt gondolom, hogy ennek a 100 millió Ft-nál biztosan több pénznek a kerület kasszájában kellene maradnia, és ezzel nem kellene támogatnunk az agglomerációs településeket. Elég gazdagok azok már nélkülünk is.
***
Az önkormányzat által fizetendő intézmény-fenntartási költség legnagyobb tétele a fűtésszámla.
Fáradhatatlanul ismételem, újra és újra. GEOTERMIKUS FŰTÉST A KERÜLET ISKOLÁIBA!
