A Duna vízmennyiségét tekintve az utóbbi idők legnagyobb árvize van mögöttünk. Jelentős anyagi és emberi ráfordítások árán az árhullám úgy ment át az országon, hogy emberéletben kár nem esett, és egyetlen egy várost sem öntött el a víz. Ez nagyon sok ember közös munkájának az eredménye, elsősorban a hivatásos katasztrófavédőké, tűzoltóké, vízügyeseké és katonáké, de jelentős mértékben kivették a munkából a részüket az önkéntesek is.
A miniszterelnök úr az első perctől az utolsóig kinn volt a gáton. Minden nap láttuk őt a tv-ben, mindig ott volt, ahol éppen történt valami, és az országot is folyamatosan ő tájékoztatta az eseményekről.
Nagyon sokan dícsérték a miniszterelnök urat, de legalább annyian bírálták is. Politikai show-t csinált az árvízből, megkezdte az újraválasztási kampányát, stb. Bezzeg a szomszéd országok miniszterelnökei nem így viselkedtek, dolgozószobáikból vezették a mentési munkálatokat.
Jómagam úgy gondolom, hogy az árvízvédelmet a hivatásos katasztrófavédőknek kell irányítani, nekik kell ezt a dolgot kézben tartani. Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy néhány héttel az árvíz előtt volt a rendkívüli hóhelyzet, és akkor a katasztrófavédelem nagyon leszerepelt. Az sem mellékes körülmény, hogy január 1-től álltak fel a járások, és a helyi színtű védekezési ügyek irányítása a polgármesterek kezéből átkerült a kormánymegbízottak hatáskörébe, és közülük még rengetegen tapasztalatlanok voltak.
Az adott körülmények között jó döntésnek bizonyult a katasztrófavédelemhez vezényelni egy miniszterelnöki politikai megbízottat, aki a konkrét esetben maga a miniszterelnök úr volt. Hasonló szerepkörbe került Tarlós főpolgármester úr is, Budapest vonatkozásában. A budapesti árvízvédelemnek ő volt az arca és motorja, holott a törvény szerint igazából ezt a feladatot a fővárosi kormánymegbízottnak, a Védelmi Bizottság elnökének, Pesti Imre úrnak kellett volna ellátnia. Bár ő is rendszeresen tartott sajtótájékoztatót, az emberek mégiscsak a Tarlós úr által mondottak alapján tájékozódtak, és ő tűnt az igazi „főnöknek”.
XIII. kerületi lakosként a kerület árvízvédelme kiemelkedően érdekel. Először az tünt fel, hogy sok év után a helyi védelmi bizottság elnöke már nem a polgármester úr, hanem a kerületi kormánymegbízott, Bódi-Dancs Anita úrasszony.
A kormánymegbízott asszony első intézkedésével elrendelte a Népsziget kiürítését, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Népszigetet a katasztrófavédelem nem védte.
http://www.budapest13.hu/hirek/20130605/hatarozat-a-nepsziget-lezarasarol
Másodiknak az tünt fel, hogy az akkor még a kerülethez tartozó Margitszigetet az állami szervek milyen intenzíven védik, ugyanakkor a Dagály fürdő nem volt védendő objektum, a hullámtérben van. A hullámtérben levő objektumokat nem védi az állam, a védelemről a tulajdonosnak kell gondoskodnia, ha akarja/tudja védi, ha nem akarja/tudja, akkor nem.
A Dagály fürdő tulajdonosa a Főváros. Tarlós főpolgármester úr bejelentette, hogy a fürdőt nem lehet megmenteni.
A főpolgármester úr bejelentését azonban az élet felülírta. A fürdő dolgozói zsákokat, lapátokat és homokot hozattak, az Angyalföldi Lokálpatrióták Egyesülete a Facebook-on önkénteseket toborzott, és megkezdődött a fürdő megmentése.
A védekezés első napja kissé viccesre sikeredett. A fürdő egyik sarkában lapátolnak, töltik a homokzsákokat és csatárláncban építik a gátat, és tőlük 50-60 méterre a medencékben fürdenek az emberek. Egy nyugdíjas katonatiszt mutatta a döntően tízen- és huszonéves önkénteseknek, hogy hogyan kell rakni a zsákokat, és bár a Duna csak jött, a fürdő teherautóinak sofőrjei délután négykor szépen hazamentek, mert lejárt a munkaidejük, a zsákok meg kézről-kézre vándorolva csak mentek fel a töltésre. Egy kicsit az egésznek olyan volt a hangulata, hogy az állam által magára hagyott polgárok védik az otthonaikat és a hazájukat.
Másnap még többen jöttek, felépült a gát, és lassan főpolgármester úr is felismerte, hogy a fürdő védhető. Végül a védelmet átvette a hivatásos katasztrófavédelem, és a dolog a helyére került.
Volt katonatisztként felmerült bennem a gondolat: tulajdonképpen mit is tartalmaz a kerületi árvízvédelmi terv? Hol van az a védelmi vonal, amelyet veszélyhelyzet elrendelése esetén megvéd az állam?
A Népsziget területe miért nem védett? A Dagály fürdő területe most védett, vagy nem védett? Ez különösen azért érdekes, mert alighogy levonult az ár, a Dagály területére megjelent egy vízi csodapalota terve, valamely úszó világverseny magyarországi megrendezésének elnyerése esetére.
http://mnsk.hu/vigh-laszlo-2016-vegere-kesz-kell-lennie-az-uj-dagaly-uszodakomplexumnak/
Az árvíz során egy délutánt a Dagály területén töltöttem, a legelső napot. Ezt követően négy alkalommal voltam árvízi őrségen a Marina parton, ahol polgárőr társaimmal arra vigyáztunk, hogy senki ne essen a megáradt Dunába, illetve ne hajózzon át a Népszigetre, fosztogatni az üres házakat. Hála az égnek, semmilyen esemény nem történt. Máshol azért volt fosztogatás, bár a korábbi árvizekhez képest kevesebb, ugyanakkor a megtorlás a korábbiakhoz képest szigorúbb lett.
Árvizi helytállásért három embert javasoltam polgármesteri dícséretre, illetve állami elismerésre. Jó érzéssel olvastam, hogy ketten meg is kapták a dícséretet.
http://www.budapest13.hu/hirek/20130626/koszonet-es-elismeres-a-xiii-keruleti-arvizi-vedoknek
Az árvíz kapcsán volt még egy kezdeményezésem. Már több alkalommal szóba hoztam, hogy a kerületben foglalkoztatott közmunkásokat nem csak a kerület érdekében végzett munkára kellene felhasználni, hanem állami feladatok ellátására is, hiszen a munkabérük több mint kétharmadát az állami költségvetés fedezi. Gátak bontása, homokzsákok ürítése tipikusan állami feladat, és a kerületben is volt ilyen munka. Mégis, a helyi közmunkásokat ebbe a munkába nem vonták be.
Ez azért nehezen érthető.
